VII. fejezet
              Csak boldogan.

Mike-al voltam egész nap. Délután kimentünk a tópartra. A tó szélén álltam és belecsúsztam a vízbe. Mike nyújtotta a kezét, hogy kihúzzon, de én belerántottam a vízbe.
- Olyan szemét vagy! – nevetett.
Lenyomta a fejemet a víz alá.
- Utállak! – ráugrottam a hátára.
- Én is – mosolygott.
- Köszönöm!
-Mit ?
- Mindent! Hogy vagy nekem .. hogy mindig meg tudsz nevettetni.. hogyha baj van, mellettem állsz.. ha padlón vagyok , segítesz felállni ..
- De ez mind nem igaz!
- Miért ne lenne igaz?
- Elmentem, mikor a legnagyobb szükséged lett volna rám.. részben miattam lettél öngyilkos.
-…de itt vagyok.
- De tudod, mennyire sajnálom?!
- Tudom, de nem baj! Megérdemeltem!
- Mit?! Hogy lemondj az életedről?!
- Igen. De Mike, mindegy!
- Oké – lenyomta megint a fejemet a víz alá.
- Naaaa! – nevettem.
- Kéne menni.
- Nem ártana. Néznek az emberek – szakadtam a röhögéstől.
Vizesen mentem haza.
- Veled meg mi van?! -  kérdezte Adam.
- Áhh .. semmi .. tényleg – röhögtem.
- Naa! mond már el!
- Mike megőrült!
- Jó, azt eddig is tudtam . De miért vagy vizes?
- Csak kicsit megmártóztunk a tóban.
- Hmmm .. mik történtek ott?
- Hahahaa . De vicces vagy .. ne gondolj rosszra! Mert megverlek!
- Okéoké!

Felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra .. és csak vigyorogtam, mint a tejbe tök.

Oldal: II. rész - VII. fejezet
Történetem . :3 - © 2008 - 2024 - toorteeneeteem.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat