IV. Fejezet
                         Köszönöm!

Egy hónap múlva Mira kijöhetett a kórházból.
- Sajnálom – mondta.
- Mit ?! – kérdeztem.
- Azt, hogy el akartalak titeket vinni. Ha én nem vagyok, akkor ez sem történik meg.
- Erről nem te tehetsz! – mondta Adam.
- De az a férfi mit akarhat?! Először Mercy anyukája, most meg én..
- Szerintem csak az én életemet akarja elcseszni.
- Erre az állomásra többet nem megyünk!
- De nekem néha muszáj kimennem anyuhoz .
- Hanyagoljuk a témát!
*Este átjött Mike*
- Miranda, hogy van?
- Jól. Egyenlőre ki sem megy az utcára.
- Szegény.
- Hát ja. Én valahogy már kezdem megszokni ezeket a dolgokat.
- Ne szokd meg! Többet úgy sem fordul elő!!!
- Honnan tudod?!
- Csak tudom!
- Mike, el sem tudod képzelni, hogy mennyire hálás vagyok, hogy Miranda él. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha …
- Elég Mercy! Váltsunk témát!
- Oké.
Mike szokott dalokat írni. A kezembe nyomott egyet.
- Játszd el!
- Szöveg van?
- Igen, de először csak játszd el!
Eljátszottam gitáron. Odaadta a szöveget is. Elénekeltem.
- Így gondoltad? – kérdeztem.
- Igen. Szól rendesen!
- Nagyon jó lett.
- Imádlak!
- Én is téged!

Oldal: II. rész - VI. fejezet
Történetem . :3 - © 2008 - 2024 - toorteeneeteem.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat