Történetem . :3

jó szórakozást *-* !

                                  

        Ne feledd !

Ne feledd! Volt egy lány, aki teljes               szívéből szeretett!

Csak egy lány vagyok, akit tönkre tett a szerelem .. ~


                       I. fejezet
              a család a legfontosabb?

Anyukámat 4 éves koromban elvesztettem. Egy vonat ütötte el. Apukámmal, a kutyámmal és a nővéremmel egy faluban élünk. 14 éves vagyok. A nevem Mercy. Apám, Charlie,  a kutyám Scooby, nővérem, Lili. Lilinek tegnap volt a 19. születésnapja. Utálom, amikor (tavasszal) kerti party-t csinálnak nálunk a barátaival.
Egy igaz barátom van: Mike. Fiú..és?! „jobb egy igaz fiúbarát, mint sok kétszínű barátnő.” Mike az életem. Vele vagyok állandóan. Ha bánt valami, ő vígasztal meg. Ha boldog vagyok, velem nevet. – és ugyan ez fordítva … Ami a legfontosabb, hogy számíthatok rá mindig, és ő is rám.
Sokan azt hiszik, hogy egy ember életében ez a legszebb kor, a tinédzser kor…én ezt megcáfolom…Az életem tiniként egyáltalán nem jó. Sok csalódást kell megélnem, mellette meg ott van anyu halála. Végig néztem…és nem tettem semmit! ..De mégis mit tehettem volna?! …ez életem végéig kísérteni fog... ezzel már együtt kell élnem.
A szabadidőmet tánccal, vagy gitározással töltöm. A táncot 7 éves koromban kezdtem.. és itt nem kell néptáncra, vagy ilyen szarokra gondolni… Hip-hop szerű táncot tanulok.
Gitározni 10 éves koromban kezdtem. Van 4 gitárom: 2 akusztikus, 1 elektromos és 1 elektroakusztikus. Nekem a zene szörnyen sokat jelent… végül is a tánc sem menne nélküle…
- Kislányom! – szólt apu.
- Mi van?! – kérdeztem.
- Gyere be!
Kint hagytam Scooby-t és bementem.
- Mi van már?! – kérdeztem ingerülten.
- Csak gyere…
- Hová viszel? –érdeklődtem, miközben beszálltunk az autóba.
- Majd meglátod – mosolygott.
- De várj már! Ne indulj el!
- De! Megyünk…
- De hová?!
- Majd meglátod- ismételte.
- Apu! Kérlek, mond el!
- Nem!
- Komolyan mondom, ha nem mondod el, kiugrok az autóból!
- Úgy sem mered megtenni! – nevetett.
Mentünk kb. 20 percet.
- Most megállunk egy kicsit – mondta apu.
- Jó oké. Magaddal rángattál…akkor legalább menjünk tovább!
-…Csak megvárunk valakit.
- Valakit?! Kit?
*nem válaszolt.*
Kb. 10 perc múlva jött egy 16-7 éves fiú.
- Csókolom! Szia! – mosolygott.
- Heló – köszöntem. 
- Szia! Üljetek be az autóba! Mindjárt megyek én is!
Azzal a valakivel beültünk a kocsiba. Nem tudom, mit akarhat apu, de rohadtul haza szeretnék menni…
- Te vagy Mercy. Igaz?
- Igen. Téged, hogy hívnak?
- Adam vagyok.
- Honnan ismered apámat?
- Nem tudod?
- Mit?! Nem! Mond már!
- Nem tudom…lehet, hogy nem tőlem kéne megtudnod.
- Bazdmeg, mond már, mert kitekerem a nyakadat!!
- Jó, jó, jó! …Apukádat, anyukámon keresztül ismerem.
- Mi van?! Mert ki az anyád?!
- Apukád barátnője.
- Szerintem te itt valamit nagyon összekevertél. Apunak nincs barátnője. Ha lenne, mondta volna!
- Pedig van.
*Beült a kocsiba apu is.*
- Apu! Igaz, hogy nincs barátnőd?! Mond már meg ennek a gyereknek !...
- Mercy….
- Mi van?!
- Semmi.
- Csak mond meg neki!!
- Nem szeretnék hazudni.
- Tessék?! Szóval tényleg ennek az anyjával jársz?!
- Igen.
- Hogy tehetted ezt?! Anyuval mi lesz?!
- Kicsim, meg kell értened…
- Mit?! Nem értek meg semmit! Ilyen szemét nem lehetsz! Anyu meghalt …és te képes vagy beleszeretni valaki másba?!
- Kicsim…
- Egyébként meg…hová is megyünk?!
- Mirához.
- Az meg ki?!
- Adam anyukája.
Nem megyek! Apu még csak ne is álmodozzon arról, hogy elmegyek! Kiszálltam az autóból.
- Kislányom, hová mész?
- Haza! Érted?! HAZA!!! – elindultam.
- Ugye tudod, hogy nem arra lakunk? – kérdezte apu.
- Tudom, ne aggódj.
- De mégis hová mész?!
- Szerinted?! Most úgy komolyan… szerinted?!
- Az állomásra… tudhattam volna… ne menj!
- De …! Megyek !...ANYUHOZ!
- Gyere, ülj vissza a kocsiba!
- Nem! Arról ne is álmodozz!- elfutottam.
Elmentem az állomásra. Odaálltam … oda… ahol anyát kilökték a vonat elé … oda ... ahol megtörtént a baleset … oda … ahol én is meg fogok halni!..de még nem most … még nem … MÉG …
- Melyik vonatra vársz? – kérdezte egy férfi.
- Egyikre sem.
- Hát akkor miért vagy itt?
- Hát … csak…
- Szállj fel egy vonatra, vagy menj haza. Tudod mit? Menj haza egy vonattal!...
- Nem vonatozom…
- Miért? –kezdett kicsit idegesítő lenni a vén hapsi.
- Mert nem. Hosszú történet.
- Szóval… itt halt meg anyukád. Igaz?
- Ho ..honnan tudja? – dadogtam.
- Itt voltam.
- Maga .. Maga lökte ki anyut a vonat elé … - és jobban megnéztem a férfit.
Igen, ő az.. felismerem.
- Tessék?! Miket hordasz össze?
-  Maga volt! Ne is tagadja ! tudom!
- Rosszul tudod.
ellöktem a férfit. Jöttek a biztonsági őrök.
- Miért lökted el szegény férfit?! – kérdezte az egyik.
- mert ő volt !...ő volt …
- Mi volt ő?
- Anyukám haláláról csak ő tehet!
- Anyukád halála? Mikor? Itt?

-10 éve . Itt !
- Az igaz, hogy kb. 10 éve volt itt egy haláleset és az is, hogy az áldozat egy nő, és , hogy úgy lökték ki a vonat elé.

- Igen… ő az anyám volt .. és ez a férfi lökte ki …
- nem ! Nem én voltam! – tiltakozott a férfi.
- De mégis honnan veszed, hogy ő volt? – kérdezte a másik biztonsági őr.
- Csak tudom. Érzem. Látom. Felismerem: a hangja…a szeme…a mozdulatai… ő volt ! higgyék el! –sírtam

- Menj el, kislány! – mondták a biztonsági őrök.
Elindultam. Visszafordultam. Láttam, hogy a férfi nagyon vigyorog.. Továbbmentem.. Nem mentem haza, csak a faluba.. a temetőbe, anyu sírjához. Csak jól esett valakinek elsírnom a bánatomat. Pont indultam Mike-hoz, mikor hívott telefonon.
- Szia Mercy !
- Szia – sírtam.
- Mi a baj?
- Mindjárt elmondom. Megyek.
- Oké. Siess!
Útközben egyre rosszabbul lettem.. szédültem meg minden..
Bementem Mike-ékhoz.
- Szia. Mi a baj? – kérdezte aggódva.
- Szia. Mindjárt elmondom, csak rosszul vagyok.
Mike adott egy pohár vizet. Kicsit lefeküdtem. Kicsit később Mike oda ült mellém az ágyra.
- Na, mi a baj?
- Apunak van barátnője. Apu lecserélte anyut. Apu nem szereti anyut. És , ami még jobb : annak a tyúknak van fia is.
- Hány éves?
- 16-7? Nem tudom.
Mike furcsán nézett.
- Amiatt ne aggódj ! Ha ő lenne az utolsó fiú a Földön, akkor se’ …
- Oké jó ! – nevetett.
*Átöleltem.*
- Mike, tudom, ki ölte meg anyut!
- Tessék?
- Voltam az állomáson.. és ott volt.
Elmeséltem, hogy mi történt.
- Nyugi Mercy !
- De nem tudok ! Most minden úgy összejött.. A családban semmi sem jó ! Kíváncsi vagyok, hogy Lilivel mi van. Ha még ő is kikészít, nálatok alszok.
- Tudod, hogy ide mindig jöhetsz.
- Tudom.
- Szeretlek.
- Nagyon ! Mindennél jobban !
- Úgy-úgy !
- Köszönöm, hogy vagy nekem.. az egyetlen ember, akire 3 éves korom óta mindig számíthatok – mosolyogtam és sírtam egyszerre.
- Én is rád. Tényleg.. lehet, hogy egy fiútól nyálas, meg minden.. de nekem  akkor is te vagy a legfontosabb az életemben !
- de a haverjaidra is figyelj . Ne csak rám.
- ők nem számítanak annyira, mint te !
- Köszönöm. Köszönök mindent.. de most asszem’ haza kéne mennem. Majd dumálunk. Szia.
- Szia.
Amikor hazaértem, csak Lili volt otthon.
- Szia Mercy!
- Hy. Apu?
- Nincs itthon.
- Biztos azzal a ribanccal van.
- Micsoda?
-  Nem tudod ?! Apunak van csaja.
- Nem ! Nem ! Éééés NEM !
- De .. fogadd el.. Én megtettem.
- Mercy ! A legfontosabb, hogy mi összetartsunk.
- Minek ?! Mi értelme van ?! Apunak kell ez a nő! Ezen mi nem tudunk változtatni !
- Mercy, ezen nem is szeretnék változtatni. Vagy is szeretnék, de tudom, hogy nem tudok.
- Oké. Akkor most mi legyen ?!
- Felhívom aput.
Kb. 10 perc múlva sikerült elérnünk.
- Szia Lili.
- Szia. Mikor jössz haza?
- Most indulok. Fél óra.
- Siess !
- Megpróbálok !
Amikor letették a telefon, sírva átöleltem Lilit.
- Nem bírom !
- Mit?
- Semmit ! Semmit…
- Mi az a semmi?
- Ha ideköltözik az a nő meg a fia…
- Fia ?! Van fia ?! Hány éves ?!
- 16-7 .. Találkoztam vele. Ő már tudott mindenről. Nekem is ő mondta el.
- Értem.. de te hol voltál?
Elmeséltem neki mindent.
- Mercy, tudom, hogy neked a legnehezebb feldolgozni anyu halálát, de meg kell próbálnod feladni. Anyu nem jön vissza. Az élet meg megy tovább.
- De…
- Semmi de ! Nincs de ! Többet nem mész ki az állomásra, oké ?!

- Oké.. de…
- Nincs de !
- Hallgass már meg !
- Mond.
- De csak ott érzem jól magam. Hülyeség, de ott szinte otthon érzem magam. Csak több ember, meg sok gyilkos jármű van ott.. meg egy férfi… aki…
- Aki?!
- Aki kilökte anyut a vonat elé.
- Mi ?!
- Ott volt. Láttam.
- Hívtad a rendőrséget?
- Még a biztonsági őrök se hitték el. de mindegy is – felmentem a szobámba.
- Sziasztok lányok ! – kiáltott apu.
- A barátnődet hol hagytad?- kérdeztem.
- Mira kint ül az autóban Adammel.
- Be ne hívd őket !
- Apu, nekem miért nem mondtad el?- kérdezte Lili.
- Nem voltál itthon. Téged is elszerettelek volna vinni.
- Ja persze. Mióta vagytok együtt?
- 1-2 hónapja.
- Micsoda ?! – kérdeztük egyszerre Lilivel.
- Bocsi lányok. Nekem mindig ti lesztek az elsők. De most behívom őket. És kérlek titeket, nagyon jól viselkedjetek.
5 perc múlva már a nappaliban ültünk 5-en.
- Na és lányok, milyen tanulók vagytok? – kérdezte Mira.
- 3-4 – válaszoltam.
- Én 5-ös – mondta Lili.
- Az jó.
- Apu, átmegyek Mikehoz – felálltam.
- Ő a barátod? – kérdezte ez a ribanc.
- Nem. Ő a legjobb barátom.
- Miért, te inkább ilyen fiúkkal barátkozó típus vagy? – mosolygott.
- Nem. Ő az egyetlen barátom!
- Értem. De miért ? A lányok ?
- A lányok utálnak, mert én nem teszek magamra 20 kg sminket, nem mini szoknyát meg magas sarkút hordok…
- De, ha kicsit kisminkelnéd magad, és magas sarkút, szoknyát hordanál, sokkal nőiesebb és szebb lennél. És szerintem a fiúknak is jobban be jön .
- Nem szeretnék nőies lenni. Se szép. A fiúknak meg pláne nem szeretnék tetszeni. Én így vagyok önmagam. Ha valakinek nem tetszik, akkor nem nézi.
- Értem.
Lili furcsán nézett.
- Na mentem. Hali. – mondtam.
A nővérem kijött velem.
- Te jól vagy ?!
- Mer ?!
- Kicsit kedvesebb is lehettél volna.
- Há’ bazdmeg, nem én csúnyáztam le őt ! Meg a sminkjét, a szőke haját, a farmerszoknyáját, a magas sarkúját, meg a kivágott pólóját!
- Mercy, Miranda nem ribanc !
- Csak kicsit.
- Na menj az egyetlen haverodhoz ! Csá !
- Szia Lili – mondtam csalódott hangon.
Scooby-ra feltettem a pórázt és elindultunk Mike-hoz.
- Mike, sajnálom! – átöleltem.
- Mit?
- Elbasztam mindent!
- Nem rontottál el semmit !
- De… Mira ott van nálunk.
- Átmegyünk?
- Hozzánk?
- Aha. Szeretném látni.
- Oké, de ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget.
- oké- oké.
Beléptünk a házba.
- Ha jól sejtem, ő Mike, igaz? – kérdezte Adam.
- Igen. Mike, ő Adam, Miranda fia.
6-an ültünk és beszélgettünk.
- Gyerekek , el kell mondanunk valamit! – mondta apu.
„Nem, az nem lehet. Nem… NEM”- mondtam magamban.
- Miranda és Adam ideköltöznek.
- Mikor? – kérdezte Lili.
- Következő hétvégén át cuccolnak.
Sírtam. Igen, előttük sírtam. Felszaladtam a szobámba. Mike és Lili utánam jöttek.
- Tök jó fej! – mondta Lili.
- Lili ez most nem segít! – szólt rá Mike.
- Lili, kérlek, menj innen!
- Miért?
- Előbb szörnyen megbántottál.
- Sajnálom.
- Nem. Nekem ez most nem elég. Nekem most egy barátra van szükségem, Mike-ra. Nem egy olyan nővérre, mint te.  Sajnálom. Tényleg. De most menj innen.
- Ennyit érek neked? – sírt – Csak egy rossz nővér vagyok? Tényleg?
- Nem. Jó nővér vagy. A lehető legjobb ! De, amit mondtál, hihetetlenül fáj.
- Sajnálom. Tényleg. Őszintén. Nem gondoltam komolyan.
- De igazat mondtál! Csak ilyen durván még senki sem mondta meg.
Átöleltük egymást.
- Nagyon szeretlek – mondta Lili.
- Én is.
- Na, de valaki elmondaná, hogy mivel bántottátok meg egymást? – kérdezte Mike.
Elmondtuk, hogy mi volt. Mira bejött az ajtón.
- Gyerekek, kicsit kimennétek, hogy kettesben maradhassak Mercy-vel?
- Persze – mosolygott Lili, és kimentek a szobából.
- Mit akarsz? – kérdeztem.
- Mondani valamit.
- Akkor ki vele.
- Sajnálom, hogy beléptem az életedbe. Kérlek, ne haragudj, de nagyon szeretem apukádat és ő is engem. Tudom, hogy az anyukád meghalt, és nagyon nehéz ezt neked feldolgoznod. De , ha ideköltözünk, tekinthetsz rám úgy, mint az anyukádra, Adamre pedig úgy, mint a testvéredre. Tudom, hogy nem ugyan olyan, de …
- oké. Köszönöm. igazad van. Ugyan olyan nem lehet.
- Gondolod, hogy kijöhetünk egymással jól?
- Nem tudom. Adjatok még időt!
- Persze.
- Oké. Akkor…
- szia.
- szia.
Mira kiment, Mike bejött.
- Mi volt? – kérdezte.
- Tényleg elég jó fej – mosolyogtam.
- Adj neki egy esélyt!
- Adok, de szeretni nem fogom!
Adam bejött a szobába.
- Hello! Remélem nem zavartam meg valamit – nevetett.
- A legjobb barátom – mondtam
- oké-oké.
- Lili? – kérdeztem.
- Mindjárt jön.
Igaza is volt. Kb. fél perc múlva belépett Lili a szobába. 
- A faluban merre vannak jó csajok? – kérdezte Adam nevetve.
- de fasz vagy. Még ide se’ költöztél, de már fel akarsz szedni valami csajt – nevetett Mike.
- Hát még jó!
- Hé’ gyerekek! Kimegyünk valamerre? – kérdeztem.
- Menjünk, csak akkor felhívom Joe-t.
Joe, Lili barátja. Már kb. 4 éve együtt vannak. Elmentünk a pályára. Mike, Adam és Joe néhány falubeli fiúval fociztak. Köztük volt Nick. Oda vagyok érte.. nagyon helyes.. de csak tetszik. Amúgy „haverok” vagyunk. Vagy is néha beszélünk. Lili hazament. Egyedül ültem a pálya szélén. Nick oda ült mellém pihenni.
- Szia Mercy. Mizu?
- Szia semmi, élek. Veled? Hogy vagy?
- Jól, köszi. Most kezdtem el kondizni.
- Az jó.
- Aha. Hallom, apád becsajozott?
- Ja, de mindegy.
- Nem lehet könnyű neked.
- Nem is az.
- Kitartás ! – rám kacsintott.
- Köszi.
- Jó meleg van- levette a pólóját.
- Azt mondod, most kezdtél el kondizni?
- Igen.
- Minek?
- Hehe – nevetett – Szerinted minek?
- Hát szerintem neked nem kéne.. vagy is.. érted na..
- Aha .. és köszi.
Mosolyogtam.
- Amúgy most nem azért.. lehet, hogy én vagyok sík hülye.. de más lett a hajad?
- Nem vagy hülye, tényleg más lett. Tegnap voltam fodrásznál.
- Jó lett.
- Köszi.
- Na, visszamegyek focizni.
- Okés.
Az lehet, hogy érzek a gyomromban valami bizsergést, amikor vele beszélek? .. azokat a „pillangók”-at érzem, vagy miket. Az lehet, hogy szerelmes vagyok belé? Most komolyan… az lehet ?! ..mert szerintem lehet.
7 körül abba hagyták a focizást.
- Mi lépünk. Át megyünk hozzánk Adammel – mondta Mike – Te jössz ?
- Szerintem haza megyek.
- Okés szia – mondta és adott egy puszit.
- Szia.
Elindultam haza.
- Hé’ ! Mercy ! Várj ! –kiáltott utánam Nick – haza kísérlek!
- Oké, köszi.
- Lehet, hogy nem ártana, ha kicsit többet beszélnénk.
- Ja, az jó lenne.
- Akkor legalább a telefonszámodat add meg!
Kicsit sétálgattunk a faluban. 8 körül értünk hozzánk.
- Akkor… szia – mondtam
- Jó éjt! szia!
- Neked is – mosolyogtam.
Bementem a házba. Már Adam is itthon volt.
- Gyertek vacsorázni!  - kiáltott apu.
Leültünk enni.
- Mirandáék ma itt alszanak? – kérdezte Lili.
- Igen. Amikor nem voltatok itthon, ami jó 3 óra volt, jó sok cuccot át tudtunk hozni. Adamé lesz a vendégszoba.
- Oké.
Vacsora után felhívtam Mike-ot, aztán aludtam.




   



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 3
Heti: 62
Havi: 265
Össz.: 16 110

Látogatottság növelés
Oldal: I. rész - I. fejezet
Történetem . :3 - © 2008 - 2024 - toorteeneeteem.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »